
Vallás és Haza
Vallás, a Krisztus Jézus alapította keresztény hit vallása!
Haza, a
Szent István által alapított s az Isten anyja, a Boldogságos Szüz Mária
által csodálatosan és mégis oly szembeszökően, oly szeretettel pártfogolt,
védett, oltalmazott keres
És egy katolikus magyar templom Amerikában.
Forrón szeretett hazájától fájó szívvel elszakadt, idegen nemzetek gomolygó árjaiba került -- kétezer katolikus magyar vallásos buzgóságának és honszerelmének bizonyítéka.
Templom, az üdvözítő keresztény katolikus szent hitnek magyar bástyája; Krisztus Jézus világot megváltó szentséges áldozatának magyar szív vérén-verítékén szerzett oltára!
Templom, a vallási és szociális nihilizmus örvényéhez sodort magyarnak itt egyedüli mentő vára!
,,Tudom, hol lakol -- mondja az Úr -- ott ahol a sátán széke vagyon, de te az én nevemet tartod és hitemet meg nem tagadtad.'' (Jel 2,13)
Midőn szent büszkeséggel mutatjuk be templomunk képét Amerika katolikus magyarságának, s édes hazánknak -- a legmélyebb alázattal, a legesleghálásabb érzelemmel borulunk le az imádandó isteni Gondviselés előtt, mely megacélozta erőnket, lángra gyújtotta szívünket, segített, vezetett, hogy az Egyház dicsőségének és a magyar név becsületének megörökítéséhez itt ez idegen világ
ban--mi is hozzájáruljunk.
(Messerschmidt Géza alapító plébános 1903. augusztusában kelt, ma is megszívlelendő üzenete.)
Ez volt a kezdet kezdete! Száz év nem jelent sokat a világ történelmében, de az egyes emberek életében jelentős idő. Mivel az emberek életeiből áll a történelem, igen fontos eseménynek vagyunk mi a tanúi. Száz éves az egyházközségünk. Sokat láttunk 1903 óta: kilenc plébánost, keresztelőket, esküvőket, temetéseket, iskola építést, két világháborút, anyagi gyarapodást és nehézségeket, tüzet, Magyarországon forradalmat, többezer új arcot—barátokat, vendégeket, szülőket, nagyszülőket, unokákat, dédunokákat. Mi tartotta meg ezt a gyönyörü templomot magyarságában és kereszténységében? A közös ima, a közös éneklés, a szeretet, a sok egymásba tett kéz. Messerschmidt Atyánk záró szavai ma is igazak! Talán nekünk üzente ezt, hogy száz év múlva megülhessük ezt, az egyházközségünk legjelentősebb napját! Az Egyház dicsőségét és a magyarság becsületét megörökítettük! Száz év alatt, ehhez mi is hozzájárultunk!
A Kezdet
Sokszor az ember nem tudja, hogy az élete hova vezeti őt. Már a 19-ik század vége elött, több magyar került ki az Egyesült Államokba, hogy jobb anyagi életet leljen magának. A jó munkaalkalom és kenyérkereseti lehetőség sok-sok magyar embert vonzott erre, akik hazájukat elhagyták és biztosabb és nagyobb darab kenyér után vágyódtak. Passaic, az ő sok textil gyárával és sokoldalú iparával, kitünő alkalomnak kínálkozott, hogy Magyarország minden részéről csalogassa ide a dolgozni vágyókat.
De embereink hamarosan rájöttek, hogy a napi kenyér nem minden, amire az embernek szüksége van. A magukkal hozott mély vallásosság, a körülöttük élő más nemzetek példája, de különösen Ft. Boehm Károly, clevelandi plébános, buzdítása személyesen és az ő lapján ,,A Hirnök''-ön át, voltak felelősek azért, hogy egy Szt. István királyról nevezett templomépítő egylet alakult.
Egy kis töredéke a magyarságnak már eljárt a helybeli tótok templomába istentiszteletre; a templomi egyesület pedig a tagsági díjakból s ajándékokból szerzett pénzen telket, 4 házhelyet vett az építendő templom részére. -- Ez volt az első lépés a hitközség megalakulása felé. A másodikat Méltóságos és Főtisztelendő O'Connor János newarki megyéspüspök úr tette meg, ki az 1902-ik év december hó 24-én kelt lelkészi kinevezéssel Messerschmidt Gézára bízta a hitközség megszervezését és vezetését.
Egyházi Élet az Egyházunk Kezdetén
Az új plébános megérkezésével megindult az egyházközségi élet. A keresztelések, esküvők, temetések, a körülöttük létező templomokban történtek. Ez most megszünt. A december 16-án Cliftonban született Berki Erzsébet, aki Berki János (Komárom megye) és Grüsz Júlia (Fehér megye) szülők leánya, már magyar plébánostól részesült a keresztség szentségében, éspedig karácsony napján. Az első esküvő 1903. január 18-án volt, nevük Molnár Károly (Söréd, Fehér megye) és Krivda Mária (Szina, Abaúj megye). Az első halott Schuster Teréz volt, aki 50-éves korában húnyt el december 21-én és karácsony vigíliáján adták vissza a megszentelt földnek. Az első szentmiséről beszéljen maga az első áldozó pap, Messerschmidt Géza. Az alábbi sorokat saját kezével írta le a Magyarok Vasárnapja 1903. január 29-i számában.
,,Bizonyára érdekelné majd a katolikus testvéreinket, ha leírom, hogy mit csináltunk mi eddig. Éppen karácsony előtt jöttem ide, úgy, hogy püspököm kinevezésétől karácsony szent ünnepéig csak egy nap választott el. Találtam egy lelkes, a szent, nemes ügy iránt lelkesülő népet, amelynek most már csak az volt az óhajtása, hogy a karácsonyi szent ünnepeket Istenhez méltó módon ünnepeljük meg. De hol? A templomok mind elfoglalva, részben idegen nemzetiségek által előre kibérelve. Az isteni tisztelethez szükséges tárgyak közül semmi, de semmi nem volt meg. És már csak ez az egy napunk volt. És mégis, karácsony éjjelén 12 órakor már készen állott minden. Egy tisztességes nagy teremben helyezkedtünk el, s mikor a világ családi körben, meleg kályha mellett, a csillogó karácsonyfa körül ülte a szent estét, akkor mi lázasan dolgoztunk, építettük az oltárt, helyezgettük és rendezgettük az igazán ,,gőzerővel'' beszerzett egyházi tárgyakat. Másnap, karácsony ünnepén, zsúfolásig telt helyiségben mondtam az első szentmisét. Amikor a Glóriát énekeltem, kicsordult a szemem könnye, mert eszembe jutott a kis Jézus, akit családjával együtt kivert az emberi szívtelenség a rendes hajlékból, ki a hideg, rongyos istállóba. ők se kaptak helyet!
Később beszereztük a még szükséges tárgyakat, úgy hogy most már mindennel el voltunk látva. De ennek is megvan a maga története. Hitközségi gyülést tartottunk. Előadtam, hogy mi mindenre van még szükségünk, és hogy e tárgyak megvételével ne terheljük a hitközséget, hanem álljanak fel lelkes hívek és vállaljanak magukra ezen vagy azon tárgyak megvételét. Nem ismertem még a népemet, sem lelkesédesük mértékét, és azért szinte félve tettem meg ezt a felszólítást. És íme, minden felolvasott tárgynak akadt vevője. Sőt vetekedtek az áldozatban. Úgyhogy a gyülés végén 250 dollárral gazdagabbak voltunk.''
Ez a gazdagság ma is tart! Elődjeink példáját ma is követjük, dolgozunk és áldozunk. A kenyérkereső hetente hat napot dolgozott, és alig keresett annyit, amennyi a család élelmezésére szükséges volt. De ritkán panaszkodott. Hozzászokott a kemény munkához és a nélkülözésekhez, és azt is tudta, hogy ez nem tart örökké.
Különben is: az élet nemcsak munkából állt. Ott volt a vasárnap, amikor körül lehetett nézni, időt tölteni a családdal a templomban is, otthon is. Ez a közösségi élet sikerének titka: az egymással töltött idővel megerősíti kapcsolatát, miközben a Mindenhatót dicséri és imádja!
Bizony, megvolt az akarat, megvolt a gyülekezet. 1903-at írtak elődjeink és elöttük állt az egyik legnagyobb feladat: a templom építése!
Templomépítés
A hívek lelkesedése határt nem ismert és épp azért nem sok bíztatás kellett, hogy a saját templomuk megépítése határozat legyen. 1903 március közepén, az egyházi tanács gyülésén kimondták, hogy a templom meglesz, azt is hogy gót stílü és téglából. Ebből később némi változással gót és római keverék lett. A templom tervezője Averkamp Ferenc, newarki tervezőmérnök, lett. Amint az építkezés kezdetét vette volna, észrevették hogy a Passaic folyó mellett megvásárolt négy telek árvízterület és épp azért a biztosító társaság tízezer dollárral többet számított volna. Egy szerény viszály támadt, amelynek a végére az egyházmegye püspöke tett pontot. Kívánságára a mostani harmadik utcában vettek négy új telket. A magyarságnak ez akkor központja volt.
Csakhamar beérkeztek az építkezési tervek és árajánlatok. Az építkezést Frederici-Armezzani Company nyerte meg. Az ő ajánlatát találta az Egyházközségi elöljáróság a legkedvezőbbnek. Az összeg $31,684 dollár volt.
1903. tavaszán ünnepnap volt Passaicon. Eznap történt az első kapavágás. Az istentisztelet nem szünetelt az építkezés alatt. Amíg saját templomukban nem dicsérhették a jó Istent, addig a mostani Szt. József lengyel R. K. templom alatti termet bérelték ki.
Az itt letelepülő magyarok lelkesedése június 21-én megszilárdult, amikor a templom alapkövét megszentelték. Zsúfolásig telt utcákon haladt végig a menet. Legelől három lovas, magyar díszben és huszár ruhában Szóják Lajos, Géci János, Juhász János. A hitközség lobogója következett, majd a fehér ruhás, koszorús leányok hosszú sora, az idegen női egyletek, majd a mi Szent Anna női oltár egyletünk, a Szent E
rzsébet női betegs. egylet, az idegen férfi egyletek, a magyar férfi egyletek, végül az egyleteken kívül állók. Következtek a kocsik, melyeknek első kettejében a papok, a többiekben az alapkő 46 keresztanyja foglalt helyet. A templom énekkarja színvonalas éneklésével emelte a nagyszámú hívek ájtatosságát. A trentoni plébános, Dr. Virágh Pál magyarul és a newarki püspöki helynök, Msgr. John Sheppard angolul prédikált. A többhetes esőzést követve, a Mindenható napsütéssel adta áldását erre a napra!Ez év októberjében rettenetes csapás érte a fiatal egyházközséget. A Passaic folyó napokig tartó esőzés után áttörte a gátat és percek alatt szennyes árvíz lepte el az egész alsó termet. Minden elpusztult volna, ha néhány lelkes férfiú életük veszélyeztetésével ki nem halássza berendezésünk és egyházi ruháink legalább egy részét. Így is ezer dollárnál több kár érte az Egyházközséget. Nem tudták e csapást elfelejteni és kívánkoztak ki minél előbb a katakombaszerü helyiségből.
Az épülő templom gyorsan haladt befejezéséhez. Télen is kellett tovább folytatni a munkát, azért gőzfütést rendeztek be. 1904. május 15-én teljesen készen állt a templom és május 22-én, pünkösdvasárnap már megtörtént az első istentisztelet az új templomban, miután ideiglenesen megáldották.
A Templom
Gót és római stílus keveréke, a középhajó hossza 100 láb, szélessége 65 láb. A középhajó magassága 60 láb, a mellékhajók magassága 27 láb. A hajó 14 vas oszlopon nyugszik. Minden második oszlopfón, ahol az ívek nem találkoznak, egy-egy mellszobor áll, a latin és görög egyházdoktorok szobrai. Az oszlopfők -- a templom fődíszessége—az olasz építőmester eredeti eszméje után cementből készültek. Minden oszlopfőről három szárnyas angyal tekint le. Valamennyi különböző. Az első tervrajz szerint a vasoszlopokat csak faburkolatok vették körül és az oszlopfők is egész egyszerüek voltak.
A szentély középpontja a gyönyörü gótikus főoltár, tervét Ft. Messerschmidt készítette, míg Schimmel Anton, tiroli származású képfaragó faragta. Magassága 40 láb, szélessége 18 láb. Ez híveinknek egyik büszkesége. A tabernakulum felett Szt. István óriási szobrát látjuk, amint a Szent Koronát a Magyarok Nagyasszonyának felajánlja. Tőle jobbra és balra az Árpádházi szentjeinket, Szt. Imre herceget, Szt. László királyt, és kisebb alakban Szt. Erzsébet asszonyt és Szt. Margit szüz
et találjuk. A főoltár a Szt. Anna Egylet ajándéka, az ára $1,359.00. 1904. július 26-án, Szt. Anna napján áldotta meg Ft. Haintinger Imre, helybeli plébános.A templom három hajójú. A kórussal együtt 500 ember számára elegendő. A szentély jobb és bal oldalán egy-egy ajtó visz a sekrestyékbe. A szószék a szentélyben áll s a baloldali sekrestyéből vezet fel rá a lépcső. A kórus felé eső rész a három hajónak megfelelőleg -- három előcsarnokból áll -- a jobb- és baloldaliból vezetnek a lépcsők a kórusra. Az
előcsarnokok mellett mindkét oldalon egy-egy gyóntatószék volt, ma a Hősök oltára és a Missziós Kereszt van ott.A templomnak padokra is volt szüksége, de csak 1906-ban tudták azokat beszerezni. Addig bérelt padok álltak rendelkezésre.
A mellékoltárok is müvészi alkotások. A jobb oldali Jézus Szíve, a baloldali Szüz Mária tiszteletére van szentelve. Csak hét évvel később, 1910, július hóban került rájuk a sor. Költsége $1,100.00 volt. A két mellékoltárt szépen fel is használják. A Jézus Szíve mellékoltárt használja most is a pap Nagypénteken főoltárnak, a magyar cserkészek állnak a Szent Sír elött sírőrséget. A Jézus Szíve szobrot az 1990-es évek elején restaurálták. A Szüz Mária oltárt ma is ünnepélyesen díszítik fel, a Szent Szüz szobrát minden év májusában megkoronázzák.
A torony magassága 132 láb. Három harang hírdeti naponként Isten dicsőségét. A negyedik harang a temetéseken használt gyászharang. 1958-ban valósult meg végre Messerschmidt Atya álma, hogy három harang szólal meg a templomunk tornyából. Ekkor avatták fel az u.n. szabadság harangot. 2001-ben javították meg a harangokat, több lelkes egyházközségi tag jóvoltából. Most egész Passaicon lehet hallani a déli harangszót, amely megemlékezik az 1456-os Nándorfehérvári győzele
mről.Az ablakaink külön kincsei templomunknak. Az eredeti ablakokat, mint a templom egész belsejét Messerschmidt Atya tervezte. Azok az ablakok tiszta átlátszóak voltak és a lehető legtöbb fényt hoztak be a templomba. A 14 színesen festett ablak, amely körbeveszi a templomot, különböző jeleneteket idéz elő a Szentírásból, valamint a szentek életéből. Ezek az ablakok kb. 16 láb magasak. Az oltár feletti és orgona feletti ablakok is elösegitik a fény besugárzását a templomunkba. Ezeket a színes ablakokat Gáspár Atya ideje alatt kapta a templom.
Két szószék szolgálta plébánosainkat 100 év alatt. Az eredeti szószék egy magas érő, müvészien faragott gótikus munka volt. Gáspár János Atya ideje alatt alacsonyabbra alakitották át. A második, mostani szószék az 1950-es években készült el. Az akkori, Kertész László által írt, igen népszerü egyházi színdarabok bevételéből fedezték az egyházközségi tagok.
A falakon volt a keresztút 14 gipszből készített állomása. Ezeket a régi dombormüveket az 1940-es évek
alatt kicserélték, bronzból készültekre majd az 1990-es évek végén restaurálták.A templomot eredetileg gázzal és villannyal világították és fütötték. Gázlámpák és gyertyák lógtak a magas oszlopokról. Azokat leszereltették, amikor új fütés és lámpa berendezést kapott a templom az 1950-es években.
A templomban nagyon sok szobor van. A főoltáron levő Árpádházi magyar szenteken és az oszlopok tetején álló mellszobrokon kívül, a világ közkedvelt szentjei közül sokan vannak a templomban megörökítve. Lisieuxi Szent Teréz a Hősök oltára mellett áll rózsafüzérrel és rózsáival. A Missziós Kereszt alatt található Michelangelo Pietájának szobra. A többi szobor kiegészíti a templom áhitat- és esztetihai kaértékét.
Az orgona a Vermont Peragallo n. cégtől van. 1953 óta használ a templom villannyal müködő orgonát. Az orgonának kilenc csősora van és variált zenei hangokat tud utánozni. Az orgona az 1990-es években lett restaurálva, azóta hangverseny keretében többször is játszották helybeli müvészek. Orgonistáink vasárnaponként, ünnepeken, esküvőkön és temetéseken az orgona zenéjével emelik a szent
mise áhitatát.A templom alatti termek különböző célokat szolgáltak az évszázad során. Az 1920-as és 30-as években ott tartott a templom kántora, id. Molnár András, hittanoktatást, valamint magyar nyelv oktatást a gyerekeknek. Raktározásra és cserkész összejövetelekre használták évtizedeken keresztül. 1997-ben nagy templomi takarítást rendeztek. Két hatalmas nagy termet nyert ezzel a templom. Azóta gyülésteremnek használják, alkalmadtán zenei és irodalmi előadásoknak a helyszíne. 2000-ben nyilt ott
az u.n. Irányi László Emlékkönyvtár, ahol többezer irodalmi kincs van. Több müfajú könyv található, amelyek az 1800-as évek végétől kezdve jelentek meg.
Templomszentelés
1904. nyara végén, Szt. István Király, templomunk névadója napja utáni napon, augusztus 21-én volt a templomunk szentelése. A sok pénzgyüjtés, a kemény tél, a több hónapos közösségi hajléktalanság véget ért. A nagy munka nagy gyümölcsöt jelentett! Ma is élvezzük a sok fáradság eredményét gyönyörü templomunk falaiban. Alapító plébánosunk Messerschmidt Géza következőképpen emlékezik meg a templomszentelésről.
,,1904. augusztus 21-ike. Ez volt a mi napunk. Ugye, kedves híveim, erre igazán illik a szentírás szava: 'Ez az a nap, melyet az Isten teremtett, hogy vígadjunk és örvendjünk azon.' Hiszen, ti mind velem sirtatok az örömtől. Igen, amikor végigtörtem magam azon a sokaságon, mely aznap reggel a harmadik utca templom körül levő teret betöltötte, sehol egy szót sem hallottam. Néma csend mindenütt, csak azt láttam, hogy minden szem ragyogott az örömtől, a boldogság könyeitől.
Délelőtt fél tízkor indult a menet a templomtól, a más nemzetiségek hitközségi és egyleti tagjaival mintegy négyezeren, a város közepéig, ahol a South Orange-ból jövő püspökre vártunk. Két oldalt szinte áttörhetetlen néptömeggel zsúfolt utcákon haladtunk. Öt banda ritmikus hangjai vezették ezt a nagy sokaságot, mely kibontott díszes zászlóival, egyenruhás (huszár, lengyel katona, görög katolikus egyletek, stb.) tagjaival, a női egyesületek jelvényekkel díszített soraival s különösen a fehér ruhába öltözött leányok páros menetével a hintók sokaságával valóban festői látványt nyújtott.
A kijelölt helyen Messerschmidt Géza, Molcsányi Miklós és Chlebovszky Valentin passaici plébánosok fogadták a püspököt. A katolikus templomok (ír, lengyel, tót, gör. kat., róm. kat., magyar, német, olasz) harangjainak zúgása kísérte a püspököt, ki végignézvén a párját ritkító felvonuláson, a fehérbe öltözött leányok véget érni nem akaró hosszú során -- mosolyogva jegyezte meg: ,,haec est revera ecclesia fillialis'' (,,nohát ez igazán leány egyház!'').
A plébánián tartott néhány percnyi pihenés után papjaink vezetése mellett bevonult a püspök a templomba, ahol nyomban kezdetét vette a fölszentelés. E szertartás végeztével a szentélyben készített díszes trónuson foglalt helyet a püspök, mire megkezdődött az ünnepi szentmise, melyet Főt. Dénes Ferenc, a new yorki Szt. Erzsébet egyház plébánosa celebrált, Az ünnepi szentbeszédet Főtisztelendő Dr. Sebők Imre éppen ez időben Amerikában időző budapesti reáliskolai hittanár mondotta. Beszéde mély hatást gyakorolt a lelkekre. A szentmise alatt a hitközség Boldogságos Szüz Máriáról nevezett énekkara Messerschmidt Géza plébános e célra szerzett latin miséjét énekelte. Emellett mélyen meghatották a püspököt, s a meghívott idegen lelkészeket magyar egyházi énekeink, miket a sokaság egy szívvel-lélekkel buzgón zengedezett.
Az egyházi ünnepséget fényes lakoma követte a plébánián, mely után a püspök hazautazott. Haec dies, quam fecit Dominus...! Ez volt a nap, melyet az Isten adott nekünk, hogy örvendjünk és vigadjunk! -- Legyen áldott az Ő szent neve!
Az Új Korszak
Átlépték elődjeink az egyházalapítás küszöbét. 1911-ben elment szeretett Messerschmidt Atyánk. 1911 és 1915 között két pásztora volt az egyházközségnek: Schimkó János és Kovács Lajos tisztelendő urak két-két évig szolgáltak. Majd 1915-ben Marczinkó József tisztelendő úr érkezett meg, és maradt a Szent István élén tizenhét esztendeig. Az első világháború megpróbáltatásain és a nagy depresszió kezdeti évein Marczinkó Atya vezette át az egyházat. A depresszió nemcsak a várost, az egyházközösséget is keményen sújtotta. Az anyagi romlásból nehezen lehetett talpra állni, s megvalósítani az egyházközség fejlesztésének következő lépését: parochiális iskolát.
Marczinkó Atyát áthelyezték. Egy esztendeig, 1932-től 1933-ig James Raile volt a plébános. Rövid itt-tartózkodása alatt, érzékelte, hogy kell olyan hely, ahol a hívek élhetik társadalmi életüket. Ehhez terem kellett. Eddig csak a katakombaszerü templom alatti helyiség állt rendelkezésre. Itt folyt le minden. Nappal hitoktatás, este különféle klubok, vasár- és ünnepnap pedig a felnőttek és öregek gyülekeztek össze. Newarki püspökétől engedélyt kapott egy nagyobb és korszerübb helyiség építésére. A Market Streeten, a templom háta mögött egy düledező vasöntöde, korhadt deszkaépület állt. Ezt megvásárolták—ide tervezték az új auditoriumot. Csak fából készült volna. A terv abban maradt, mert a jezsuita atyákat, igy Ft. Railet is, hazarendelték.
1933-tól 1937-ig William Furlong tisztelendő úr látta el az adminisztrátori teendőket. Közben egy Woodbridge-en szolgáló pap, Ft. Gáspár János végezte a lelkipásztori munkát. Ő hozta meg a várva várt szilárdságot és biztonságot 1938-ban, amikor a Szent István plébánosává lett. Wizler István és Boska József egyházközségi tagok folytatták a félbemaradt tervet és Gáspár Atya vezetésével újra megszületett közösségünknek építő lelkesedése!
Iskolaépítés
Rövidesen jelenekeztek a püspök úrnál és közölték az Egyházközség elöljáróságának kívánságát. Walsh Püspök Úr, látván a hívek őszinte vágyát, nemcsak termet engedélyezett építeni, hanem egyszerre iskolát javasolt és ehhez kilátásba helyezte azonnal a szükséges pénzt. Így, 1936 felvillanyozta a híveket, tudták, hogy iskola nélkül a lelkicsalád olyan, mint egy fa gyökér nélkül. Egymást érték a rendezések, hogy püspök úr ne csalódjék a Szt. István lelkes magyar híveiben. Szeptemberben megtörtént a kapavágás. Enyhe tél volt és egész télen át folytatódott az építkezés, úgyhogy 1937. március 15-én, a magyar szabadság ünnepén, már az új auditoriumban emlékeztek meg könnyes szemmel 1848 hőseiről, egyúttal fel is avatták a dísztermet, hat hónap elmúltával az iskolát is.
Építettek egy díszes auditoriumot, hat osztálytermet és egy tágas alsó társalgótermet tekepályákkal. Az épület berendezéssel együtt $66,000 dollár volt. Csak azért ily aránylag csekély összeg, mert a depresszió mélypontján építették, amikor a munkabér igen alacsony volt. Az épület tervezője Cook Frigyes, newarki épületmérnök volt, míg a kőmüves és minden más munkát a patersoni Vroman-Mahieu cég kapta meg.
1937. szeptember 19-én ünnepnapja volt egyházközségünknek. Iskolaszentelésre jöttek össze. A püspök úr személyesen végezte, délután 2 órakor. Ezres tömeg jelent meg, nemcsak hívek, hanem minden egylet és betegsegélyző képviseltette magát. Gáspár Atya a vacsora alatt megköszönte mindazok támogatását, akik lehetővé tették ezt a napot.
„Szeretném az utókor részére megőrizni azoknak a férfiaknak és nőknek a nevét,” mondta a közkedvelt plébános, „akik nem szóval, hanem cselekedettel és nehéz munkával, sok részvétlenség és közömbösséggel, nem ritkán gorombasággal, álltak szembe; de nem hátráltak meg, mert tudták, akiért mi dolgozunk, az elég hatalmas és jó számontartani és megfizetni mindent, amit érte tettünk." Fel is sorolta a neveiket: Wizler István, Boska József, Pécsi Pál, Weisz Vendel, Weisz János, Waldraf Vendel, Dojchák János, Bajusz István, Kommenda Gyula, Waskó József, Henyecz András, Henyecz István, Král Lajos, Peidl János, Boldizsár István, Jobbágy József, Bacsárdi Pál, Matusz Géza, Schwartzinger Márton, Kocsis Géza, Türk János, Henyecz János, Kaleta Ferenc, Müller Károly, Förhéz János, Tóth András és Stankovics Ferenc. Mennyire bölcsek voltak elődjeink! Megköszönhetjük ma is mindegyiknek a sok áldozatukat és követhetjük fáradságot nem ismerő példájukat!
Az iskola felépítése után kis adósság maradt. Hangyaszorgalommal nekiálltak, hogy ez a kelletlen vendég minél előbb távozzon. Öt évvel később már letörlesztették az utolsó cent adósságot. 1942. október 31-én újra leültek ünnepelni. Adósságlevél égetés volt. A hívek boldogan vették tudomásul, hogy ez a magyar vár és annak minden téglája az övék és egészen a övék. Nem csapták le ezzel az akkori hívek a lelkesedésüket. Több munkával folytatták az elkövetkezendő két évtized alatt a templom díszítését és felújítását egy új aranykorszakban!
A Templom Felújítása
Új tervek kidolgozásához és végrehajtásához kezdtek. A templom belseje régóta várt díszítésre. Az első dolguk új ablakok beszerelése volt. A hívek emberfeletti módon siettek segítségül. Összesen 51 ablakunk van, majdnem mindegyik vevőre talált. Ajándékozóink neve rajtuk van. A felső kis ablakok elesett hőseink tiszteletére vannak szentelve, a többiek a jótevő szándéka szerint. Nagy ablakaink ára $350.00 dollár volt darabonként, a többiek nagyság szerint $40-80 dollár. A bal oldali nagy ablakok az Árpádházi szenteket ábrázolják. A jobb oldali nagy ablakok az ajándékozó szándéka szerint. A jobb oldali felső kis ablakok Mária hét fájdalmát jelképezik, míg a bal oldaliak a hét szentség jelképes bemutatása. Ablakaink $8,000.00 dollárba kerültek összesen. Ezek ma több mint $800,000.00 dollárba kerülnének összesen.
A főoltár feletti két nagy ablak Krisztus Királynak és a Magyarok Nagyasszonyának van szentelve. Ezzel egy nagy lépést tettek Isten házának szépítése felé, de itt még nem álltak meg. A régi gyóntatószéket elmozdították a helyéből és odakerült a Hősök Oltára. Szándékuk ezzel az volt, hogy fiaink neve maradjon meg az utókor rés
zére. Meg is maradt! Elsősorban azoké, akik életüket adták a hazáért. Nevük az oltár menzája alatt van. Ez az ő síremlékük. Jórészük sohasem került haza, idegen országokban, részben a feneketlen tengerben nyugosznak és várják a boldog feltámadást. A hazatért hőseink neve az oltár körül található. Az oltár képét egy lengyel müvész készítette, ára $600.00. Az oltár Doig & Doig cég müvészi faragása, összes költségünk $1,900.00 volt. A neveket Wasko Ferenc hívünk rajzolta meg kitünő hozzáértéssel. Utoljára 2001-ben lett felírva két új név: ifj. Keresztes Béláé és Kapotsffy Béláé.Az iskolaszentelés napján az érsek az Isteni Szeretet Leányai apácarendre bízta rá a gyermekek vallásos nevelését. Tisztelendő Alexandrine anya, a tartományfőnök, két apácát jelölt ki erre a feladatra. Ezek a kedvesnővérek naponta jártak ki New Yorkból, a 82-ik utcából, hogy 350 gyermeket előkészítsenek a bünbánat, a bérmálás és az áldozás szentségére. Majd 1939 januárjában Gáspár Atya egy osztálytermet átalakíttatott lakássá a kedves nővérek számára, hogy azok mentesüljenek a napi több órás new yorki utazgatástól.
A következő évben, 1940. november 30-án elkészült az új rendház, a ,,Kis Ház'', a plébánia mellett. Felszentelték, s a benne lévő szép kis kápolnát Árpádházi Szent Erzsébet védnöksége alá helyezték. Ekkor már három apáca végezte a munkát Gáspár Atya irányítása alatt.
1945-ben teljesen új és Passaic és vidékén az akkori legmodernebb fütési szerkezetet szereltettek be. A templomban mindig útban voltak a radiátorok, a falakat pedig szerfelett megfeketítették. Ezen is segíteni akartak. Olajfütést szereltettek be, amely három fuvóval percek alatt bemelegítette a szokatlanul magas templomunkat. Beszerelési költsége $5,600.00 dollár volt. A munkát vállalta és végezte Förhéz János.
Ugyanabban az évben, segédlelkészt kapott a gyarapodó egyházközség, Ft. Molnár András személyében, aki előbbi kántorunknak, id. Molnár Andrásnak, a fia. Sok éven keresztül szolgálta egyházközségünket, az angolul beszélőkkel és fiatalokkal különösen jól
foglalkozott.1946-ban érkeztek a belső templomdíszítés végére. Októberben a Pustet new yorki cég megkezdte a templomfestést. Hat hónapig dolgoztak rajta és müvészi munkát végeztek. Az összes falat ,,two-tone Indiana limestone'' utánzatra festették, míg a templom két oldalán felül a 12 apostol képét rajzolták az egyhangúság megtörésére. A főhajó csúcsmezőit a Boldogságos Szüz Mária életéből vett képekkel díszítették éspedig a Gyümölcsoltótól egészen a Koronázásig. Isten dicsőségére és a hívek boldogságára gondoltak minden percben, midőn e nagy munkát is befejezték. A festés a képekkel együtt $6,000.00 volt, a festőmüvész pedig Hans Schmidt, müncheni származású festő.
A festés befejezésével csak egy gond maradt még, a padlót rendbehozni. 1947-ben ez is valóság lett. 95%-os szüz gumiból van a padló és oly erős, hogy a gyár a templom élete tartamára szavatolta, csak tüz vagy a padló leszakadása pusztíthatná el.
A szentély gyönyörü keleti szőnyegutánzat. A mellékoltárok előtt Jézus Szent Szíve és a Boldogságos Szüz Mária monogramja található. A munkát egy Hollstein nevü connecticuti cég végezte. Az egész munka beszerelési ára és anyag együtt $8,000.00 dollár volt.
Ez volt az utolsó nagyobb költség a templom belsejének díszítésére, csak a padokat kellett még rendbehozni, mert sok évtizedes ókori piszok lepte be. Ugyanakkor a térdeplőket ellátták süppedő gummivánkosokkal, úgyhogy a mi kedves magyar katolikus várunk a város és a vidék egyik legszebb, legízlésesebben díszített temploma lett. A régi világítás sem maradhatott meg, mert hiszen minden megújult, nem hagyhatták meg a régimódi villanyvilágitást. Az oszlopokról leszereltették a nem odavaló lámpákat. A két nagy csillárt el kellett távolítani és minden világítótestet a tetőre szereltették. Az új világítótestek és a díszítés Cook Frigyes építészmérnök terve szerint készült és gyönyörü összhangban van a templom stílusával. A lámpák későbbi átalakítását a jobb világítás céljára Kormann Frigyes végezte. A szerelést Nick Romano, helybeli szerelő végezte, ára $2,500.00. Már csak a keresztút várt, illetve kiáltott változás után. A régi keresztúti dombormüveket leszedték és tisztességesen eltemették az iskola udvarán. Az új keresztút érc és bronz dombormü, a Necker cég készítette és szerelte fel, ára darabonként $60.00.
Az eredeti plébánia egy öreg faház volt. Ezt megvásárolta Boska József hívünk és a 196 4th Street címre vontatta. Helyébe egy új téglaház került, bőséges szobaszámmal és modern felszereléssel. Ára $14,000.00 dollár volt és 1925-ben épült.
Gondja volt az egyháznak. A Szent István Iskola évről-évre nőtt és így a tanárok száma is vele. Nővéreinknek nagyobb és megfelelőbb otthon kellett. A tiszt. nővérek kérésére 217 Third Street alatti házat bocsátotta az egyházközség rendelkezésükre. $10,000 dolláros költséggel a régi ház elé egy tágas és modern kápolnát építettek, a ház többi részét pedig tőrzsgyökeresen átalakították. Nővéreink most már végleges otthont kaptak, amely, ha szükséges, még bővíthető. Papjaink azonban ezáltal otthon nélkül maradtak. Kellett gondoskodni tehát részükre is állandó és végleges otthonról.
Már évekkel előbb megvették a két házhelyes területet 223 Third Streeten. A régi házat lebontották és helyébe 1950-ben egy teljesen modern új plébániát építettek. Tervezője Cook Frigyes, newarki tervező mérnök, az általános vállalkozást Kaleta Ferenc hívő kapta meg, mert az ő ajánlata volt a legjobb. A kőmüves- és beton munkát Gembala Frigyes végezte. Már évekkel előbb a ház mellé egy garázst építettek, az új ház és garázs egy levegős tornác álta
l van összekötve. Építési költsége $43,500 dollár volt. Plébániánk ezzel befejezte az építkezést.
Telekvásárlás és Eladás
Az egyházközségnek eredetileg négy házhelye volt a mostani helyünkön és ezen épült és élt a hitközség. A 20-as években, sajnos, eladták a Market Street és Morris Street sarkán levő telket az épülettel együtt, amely eddig hitoktatási helyül és szórakozóhelynek szolgált. Az eladási összegből épült a későbbi plébánia, amely most a Szt. Erzsébet kápolna épülete és volt zárda épülete.
Ft. Raile, Walsh Püspök úr jóváhagyásával megvásárolta a 210-218 Market Streeten fekvő házhelyeket a DeVries örökösöktől $12,000 dollárért. Ez fontos és előrelátó lépés volt, mert itt épült 5 évvel később az iskola, egy vasöntöde romhalmaz helyén. 1941-ben megvásárolták a 215 Third Street számú házat, amely ideiglenesen zárdául szolgált. Pár évvel később a 223 számú ház lett eladó két házhellyel. A házat lerombolták és ideiglenesen parkoló helyül használták. Az ára $6,900 dollár. Az előbbi házért $5,600 dollárt fizettek. Az iskola megnyitásával gyermekeinknek játszótér kellett. Azért megvásároltuk a csatlakozó 25 x 100 nagyságú házhelyet $2,500-ért. 1952-ben házat vettek $14,000 dollárért. Majd az 1980-as évek alatt a templommal szembeni Third Street házat megvették és azt lebontva, parkolóhely lett.
Ezek a telekvásárlások előre segítették a különböző korszakok sikerét és ellátták igényeiket. Eddig is mindig eleget tettek a kedves híveink adakozásban és munkában az egyházközségnek. Hálásan köszönjük! Isten fizesse meg nekik!
A Megpróbáltatások Évtizede
1952-ben ülte meg az egyházközség fennállásának 50-ik évfordulóját! Nagy volt a lelkesedés. Építkeztek, telket vásároltak, jubileumot ünnepeltek. Gáspár János, plébános erős és vezetésre termett kézzel vezette az egyházat. Lassan, a jubileum után szükség volt Gáspár Atya ügyes vezetésére.
Egy májusi éjszakán tüz ütött ki a templom padlójában a baloldali padok alatt. Hívták a tüzoltósereget. Feltöltötték a pincét színültig vízzel, de mind hiába. Nem érte el a víz a tüzet. A tüzoltók elkezdték felhasítani a padok alatti padlót. A templom baloldalán értékes ablakokat széttörték, hogy megszabaduljanak a templom kincsei a fekete füsttől. Nagyon sok tüzoltót vittek be a kórházba a füstmérgezés miatt. Az 50 éves egyház össze kellett megint fogjon, hogy újraépítse lelkének épületét.
Hónapokon keresztül a díszteremben tartották a szentmisét, amig újra kellett építeni a tüztől károsodott templomot. Gáspár Atya megint összefogta az egyház embereit, hogy megjavítsák a templomot. Ez az idő, amely máshol reménytelenséget jelentett volna, itt összefogást jelentett. Az újdonsült hívőket, akik a II. Világháború menekültjei voltak új otthont leltek a Szent Istvánnál. Ők, együtt a már létező erős létszámú egyházközséggel együtt összefogtak, hogy a templomot
újjáépítsék.A II. Világháború megviselte Magyarországot, sőt egész Európát. A templomunk fiataljai jó néhányan elmentek a háborúba. Volt, aki nem jött vissza. 1956 októbere megint fekete lobogót tüzött fel Budapest felett. Százával jöttek ki a magyar
ok a nyugati világba. Gáspár János Atya ezeknek az embereknek otthont biztosított. Az egyházközség több mint 120 menekült családot fogadott be a forradalom után. Ez az esemény megrázta az amerikai magyarokat és új szeretetmunkára ösztönözte őket. A magyar családoknak ez az új generációja nemcsak szíveslátást talált Gáspár atyánál, hanem bíztató szót is: ,,Mit tehetünk értetek? Ha valamire szükségetek van, szóljatok!'' Ez az igazi magyar vendégszeretet. Ma is ez a lelkület a Szent Istvánban: ,,Mit tehetünk, hogy otthon érezd magad?'' A magyar református egyházzal karöltve sok magyar családnak nyújtottak ideiglenes otthont egy Gregory Avenue-n erre a célra berendezett házban.1958-ban, feltöltött létszámmal, egy tüzet, anyagi nehézségeket és háborús időt túlélve, új harangot szenteltek a Szent Istvánban. Az u.n. „szabadság harangot” avatták fel. Az 1952-ben megünnepelt 50 éves Jubileum alatt felidézte Gáspár Atya az alapító
plébános álmát, hogy legyen egy harmadik harangja is a templomnak. Ezt a harangot egy színdarab előadásainak bevételéből és az új bevándorlók áldozatkészségéből fedezték. Ezzel a haranggal fejezték ki a Szent István templom tagjai, hogy vége van a rossz évtizednek és győztek! Ez a lelkesedés roppant komoly volt. Sajnos, egy pár éven belül egy újabb tragédia fogja az egyházat érinteni.
Gáspár Atya Halála
Gáspár Atya a felszínen szigorú, belül azonban gyengéd természetébe betekintést nyújt a következő epizód, mely a léghütés divatbajövetele táján történt. A rendház nyilván fullasztóan forró lehetett a nyári hónapok folyamán. Aurélia nővér, enyhülést keresvén az apácák számára, megkörnyékezte Gáspár Atyát, mondván: ,,Atya, szörnyü meleg ez a rendház, vajon kaphatnánk-e egy léghütő gépet?'' Gáspár Atya, ez a magas, testes ember, úgy fordult meg a sarkán, hogy majd földöntötte Aurélia nővért, s mielőtt otthagyta, csak két szót vetett oda ,,Nincs pénz!''
Képzeljük el Aurélia nővér meglepetését másnap, amint reggel két munkás jelentkezett a rendház ajtajánál, mondván, hogy jöttek beszerelni a léghütő gépet. Gáspár Atya, akiről azt mondták, hogy ő ,,az utolsó nagy patriarcha'', ismét bebizonyította, hogy nem eszik a levest olyan forrón, mint ahogy tálalják, és hogy a kezére bízottak kényelme volt olyan fontos a számára, hogy valahonnan előkaparja a szükséges összeget.
Ez a finomlelkü, szentéletü pap megnyerte népe szívét azzal, hogy mindenkivel, mint egyénnel, személyesen törődött. Harminc esztendő alatt megmutatta, hogy szívén hordozza minden egyes híve sorsát. Halála, 1963. február 21-én, mély gyászba borította az egész egyházközséget. Nemcsak egy egyházat, de barátok közösségét, egy nagy krisztusi családot hagyott hátra, akik pásztorukat úgy szerették, mint apjukat, bátyjukat, fiúkat. Ő volt a családfő, a hívek nagy családjának a feje. A magyar ember számára egy kedves családtag elvesztése az az idő, amelyről a Zsoltáros így énekel:
,,A bajnak napján elrejt hajlékában,
megvéd sátrának oltalmában,
és biztos sziklára állít engem.''
A Szent István népe számára az egyházközség volt a kőszikla. Mint a múltban, most is a Szent István volt az a menedékhely, amelyet a gyász idején kerestek, hogy imádkozzanak Gáspár Atya lelki üdvéért.
Az egyházi birtok gyarapítása mellett Gáspár Atya egy annál még sokkal lényegesebb szolgálatot is elvégzett. Beleültette népe lelkébe azt, amit olyan sokszor elmondott: ,,Az Isten szerelméért, tiszteljétek és szeressétek egymást és az iskolátokat.'' Mennyire most is, szól hozzánk ez az üzenet. Mennyire szeretné Gáspár Atyánk, hogy tartsunk össze, hogy szeressük egymást, az iskolát és azt az egyházat, amelyet ő is olyannyira szeretett!
Dunay Atya
Még tartott a gyász, de kellett valaki aki folytassa Gáspár János Atya munkáját és vezesse az ő szeretett egyházközségét. Szent István új pásztora, Dunay Antal tisztelendő úr, 1963 tavaszán érkezett. Dunay Atya Magyarországon született, felsőbb tanulmányait Bécsben végezte, ott is szentelték fel 1939. július 9-én.
A Szent Istvánban töltött évei alatt Dunay Atya, ez a kiváló pásztor, igazi értelmiségi ember, sok új fejleménynek volt kezdeményezője az egyházközségben.
Mikor a városi hatóságok az iskolaépület egyik részét lebontásra ítélték, s a tanítást nem lehetett félbeszakítani a renoválás ideje alatt, Dunay Atya elintézte, hogy a gyermekeket ideiglenesen áthelyezzék a Magyar Református Egyházba, melynek pásztora, Dr. Komjáthy Aladár tiszteletes szívesen látta az apácákat, és a tanulók rendelkezésére bocsátotta a Kálvin termet.
Közben Dunay Atya egy bizottságot nevezett ki, hogy az tegyen javaslatot az iskolában szükségessé vált átalakításokra. A javaslatok alapján egy tágabb lehetőségeket nyújtó új szárny építése indult meg. Az iskola építési alapjára gyüjtés indult meg, amely annyira sikeres volt, hogy fedezte a költségeket, melynek az összege -- az öreg épület renoválását is beleszámítva--$398,000 volt.
Dunay Atya ideje alatt látogatta meg templomunkat Mindszenty József, Hercegprímás. Több mint 500 ember jött el a templomunkba. Csak számozott jeggyel lehetett eljönni a misére május 19-en. Szavaival figyelmeztette a magyar híveket, hogy szeressék Istenüket és hazájukat. Ünnepélyes vacsorával és fogadással köszöntötték fel a Hercegprímást.
Dunay Atya ideje alatt alakult ki a laitás fontos szerepe az egyházközség életében. Sok új felolvasót és több mint 20 áldoztató segédlelkészt nevelt ki, ill. szentelt fel Dunay Atya. Azóta is müködnek ezek a nagyon aktív egyházközségi tagok.
Sajnos Dunay Atya egészsége romlani kezdett, s mielőtt minden új elgondolását valóra tudta volna váltani, élettempója lelassult, míg 1977 májusában a halál el nem ragadta.
John Cusack tisztelendő úr, aki hat évig volt káplán a Szent Istvánban, lett az adminisztrátor, tudása legjavát adta, hogy folytassa Dunay Atya munkáját az új pásztor, Török Béla tisztelendő úr megérkezéséig.
Török Atya
1978 volt. Két szeretett plébánost veszített el az egyházközség az elmúlt 15 év alatt. Az egyházközség készült a 75 éves jubileumára. Cusack Atya vezette az adminisztrálást. Magyar papok jártak ide misézni, keresztelni, esketni, temetni. Ebben az évben érkezett Michiganből ide, Ft. Török Béla, az új plébános.Egyházunk 75 éves jubileumán mind anyagilag mind erkölcsileg biztos alapokon nyugvó testületet vett át az egyház új plébánosa. Tizenkét éves müködése alatt a betegek és öregek lelki gondozását tekintette fő feladatának. Az ő idejére esett a tartalék anyagi alap felhasználásával a templom külső felújítása és a templom belső kifestése. Ugyanabban az időben volt az egyház újabb megpróbáltatása: 1987 júniusában az auditórium kiégett és használhatatlanná vált a tüz meg a víz okozta károk következtében. Az egyház idősebb és különösen fiatal gárdája önkéntes munkával pótolta a nem elégséges biztosítási összeget. Az auditorium a lelkes munka következtében szebb, modernebb lett és avatásán az egybegyültek megelégedetten állapították meg, hogy a nehéz helyzetben is egyházunk csodákra képes. 1990. május 19-én, Mindszenty Bíboros Úr látogatása 16-ik évfordulóján, díszvacsorával ünnepélyesen megnyitotta az egyházközség újra a nagytermét, Szt. István Kultúr Központ névvel. Beindult megint a péntek esti Bingózás.
Ft. Török Béla 1990-ben megromlott egészsége miatt nyugdíjba ment. 1993-ban megünnepelte pappá szentelésének 50-ik évfordulóját. 1998-ban halt meg Ausztriában.
Mustos Atya
Török Atya nyugdíjbamenetele azt jelentette, hogy kellett új plébánost keresnie az egyháznak. 1990 nyarán érkezett Passaicra Ft. Mustos István, piarista atya. Az új plébános egyben amerikai főlelkész is, a külföldön élő magyarok püspökének helyettese. Sajnos ezért gyakran hiányzik Mustos Atya, de ugyanakkor büszkeséget hoz miránk mert terjeszheti a Szent István Egyházközség jó nevét!
Mustos Atya vezetésével új lendületet kapott az egyházközség. A konventben befejeződött a Szent Erzsébet kápolna átalakítása és az épület maga új, nemes, magyarmentő munkát szolgál. Magyarországról szívmütétre ideérkező gyerekek és kíséretükben levő szülők és orvosok szerető otthona lett. Egyházunk lelkes tagjai látták el a tolmács szerepét, segítettek az utaztatásban és a szociális gondozásban. Ez a tevékenység még most is folyik.
Az egyház létszámának felemelését Ft. Mustos István őszintén szívén viseli, ígéretes munkával. A hétvégi magyar iskola változatlan lelkesedéssel továbbra is ad gyermeknek alkalmat a magyar nyelv, történelem, földrajz és tánc elsajátítására. Ünnepélyeinken tartalmas müsorral szerepelnek. A helyi két cserkészcsapat jelentősen hozzájárul a magyar szellem megőrzéséhez. Ünnepek alkalmával magyar cserkészruhában és zászlóikkal vesznek részt a szentmisén. A felolvasók sora jelentősen fiatalodott. Újabb áldoztató segédlelkészek csatlakoztak a régiekhez. Hatalmas ministráns sereghez csatlakoztak lányok is! Egyházunk ad lehetőséget az Amerikai Magyar Múzeum bálnak megrendezésére, amely a magyar múlt és jelen müvészi alkotásait őrzi és válogatott programjával vonzza a magyar és amerikai érdeklődőket.
1991-ben megszervezte Mustos Atya az egyházközségi tanácsot, amely beválasztott és kijelölt tagokkal képviseli az híveket és az egyházi szervezeteket. A tanács igyekszik segíteni a plébánosnak az egyházközség minden munkájában.
1994-ben ülte meg a Szent István 90-ik évfordulóját. Azóta is állandóan készül a jövőre. Leszőnyegezték a templom főhajóját, 1996-ban restaurálták az orgonát, magyar elektrónikus könyvtár szerkesztői vagyunk, sokszor vagyunk házigazdái különböző eseményeknek. A régi egyszerü, fából készített körmenet kereszt helyett kapott ajándékban a templom egy új arany keresztet az igen kedves Staudinger családtól. A lelkes és ügyes egyházközségi tagok egy új baldachine-t készítettek, amely régen a körmenetek áhitatát emelték. Azóta is használjuk a körmenetek alatt.
1997-ben nagy takarítással felújítottuk a templom alagsorát és 2000-ben ott létesítettük meg az Irányi László Emlékkönyvtárat. 2001-ben a harangokat megjavítottuk és azóta is mindennap 12:00 órakor hangzanak! 2001-ben szintén restáuráltattuk azt a hatalmas nagy keresztet, amely a templom tetejéről hírdeti a közösségünket. Ezt a munkát Szamosszegi Miklós, egyházközségi tag vállalta és gyönyörü munkát végzett. Orgona hangversenyekkel és színház délutánokkal vonzzák a hívek a helyi magyarságot a templomhoz.
Már évtizedek óta mondják a plébánosaink és híveink, „Majd a 100 éves jubileumot is megérjük!" Érdekes, hogy az a gondolat, amely talán lírainak indult, most be is következik!
A Jövő
1903 márciusában összegyült egy kis csoport egy céllal: egyházközséget alapítani. Nem tudták, hogy fog-e sikerülni nekik, de tudták, hogy az Istenbe vetett hitük erős. 2001 májusában összegyült egy másik kis csoport egy másik céllal: megünnepelni azt a 100 éves történelmet, amelynek tanúi voltak. Azóta nagyon sok ember nagyon sok idővel járult hozzá ehhez a naphoz! Jubileumi eseményeink összefogták újból az embereket. Mindenki érdeme ez a nap, amely az elmúlt 100 év alatt, talán a legnagyobb részünkre!
A 20-ik század fordulójánál, elődjeink sokat nélkülöztek. Kemény volt a munka, kevés volt a pénz, soknak nem volt meg semmije. Nehéz volt fenntartani az egyházközséget! Ma, a 21-ik század fordulója után, sokunknak van szép háza, jól tudunk írni, olvasni, beszélni angolul, sokan gyermekeinket el tudjuk küldeni amerikai egyetemre. Most, amikor megvan látszólag mindenünk, most is nehéz fenntartani az egyházközséget!
Követnünk kell elődjeink példáját. Istenhez fordultak és egymásba kapaszkodtak. Emlékeznünk kell arra, hogy Istenben van minden reményünk és egymásban fekszik minden erőnk. Hogyha ezt a gondolatot tartjuk szem elött, akkor ezt a krónikát azok is fogják olvasni, akik részt vesznek az egyházközségünk 200-ik évfordulóján! Ők is majd az Isten és a magy
arság nevében megteszik azt az áldozatot, amelyet elöttünk megtettek, és amit mi is megteszünk.A jubileumi nagymisénk 2003. április 27-én van. Ott vagyunk több százan, akik el tudnak jönni. De nem csupán a mi érdemünk ez a 100 év, hanem azoké is, akik elöttünk dolgoztak, hogy megérjük ezt a napot! Ők is köztünk vannak és ünnepelnek, mint azon az első misén, a fekete-fehér világban, a hideg templomban karácsonykor. Együtt ünnepeljük ezt meg mert, mint ahogy Messerschmidt Atya üzente mindannyiunknak, „mi is hozzájárultunk!"

( Angol Szöveg )