Béres gyerek, jól megrakd a szekeret,
Sargyutüske böki a tenyeredet,
Sargyutüske böki a tenyeredet,
A szerelem szorítja a szívedet.

Szép a tinó nyolcesztendős koráig,
Szép a legény a cédulahúzásig.
Mihenest a céduláját kihúzza,
Bokros búbánat a szívét szoríţja.

Elmehetsz már, hogya útnak indultál,
Ha engemet így megszomorítottál,
Megszomorítottad az én szívemet,
Verje meg a Teremtő a lelkedet!

Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével.

Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre.
Megrontatik kezünk által a labanc ereje.
Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi
Labancságnak, mert nincs sehult ottan semmi közi.

Egy kis kertet kerítek,
Abba rózsát ültetek.
Szomszéd asszony kislánya
Rákapott a rózsára.

Kis kertemben uborka,
Reákapott a róka.
Várj meg róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.

Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

Elment a madárka,
Üres a kalitka,
Azt izente vissza,
Visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő:
Búzapirulásra.
Ha még akkor sem jő:
Rózsakinyílásra.

Ennek a kislánynak dombon van a háza,
Aranyos diófa van az udvarába.
Az aranyos diófának lehajlik az ága,
Ennek a kislanynak rácsos ablakára.

Ezért a kislanyért de sokat szenvedtem,
Tiszából a vizet csákómmal kimertem,
Tiszának a fenekéről aranygyöngyöt szedtem,
Ennek a kislánynak fejére kötöttem.

Erdő, erdő de magos a teteje.
Jaj, de régen lehullott a levele.
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafenn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyában
Rágondol a régi, első párjára.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás száljon rája!

Esik eső karikára,
A német csúf kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi mennykő vágjon rája!