A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,
Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.

A horgosi, a horgosi bíró kapujába
Megbotlott a, megbotlott a kis pej lovam lába.
Majd leestem róla, rab is lettem volna,
Ha a bíró kisebb lánya szeretőm nem volna.

A horgosi, a horgosi bíró kapujába
Lehullott a, lehullott az akácfa virága.
Fölszedné azt, sej, haj, sok jó édesanya,
Hogy a fia, kedves fia ne lenne katona.

Homokos a, homokos a kis pejlovam lába,
Térdig lejár, térdig lejár a fekete sárba.
Szenvedj, lovam, szenvedj, szenvedj a hazáért,
Én is szenvedtem eleget egy szép barna lányért.

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
   Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
   Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog - villog a mezőben virágszál módjára.
   Hej, élet ...

Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
   Hej, élet ...

Addig rózsám el nem veszlek,
Míg a tóban halak lesznek,
Abban pedig mindig lesznek,
Így hát rózsám, el nem veszlek!

Addig rózsám el nem hagylak,
Míg a tóban békák laknak.
Abban pedig mindig laknak,
Így hát rózsám, el nem hagylak.

A karádi faluvégen,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Leányvásár lesz a héten,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

Száz forintért adnak egyet,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Milyen drága, mégis vesznek,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

A karádi faluvégen,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Legényvásár lesz a héten,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

Sült krumpliért adnak egyet,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Milyen olcsó, megsem vesznek,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

A rátóti legények
Libát loptak szegények.
Rosszul fogták a nyakát, a nyakát,
   sej, de a nyakát,
Elgágintotta magát.

A csanádi legénynek
Bocskora van szegénynek.
Ha pocsétá nem kerül, nem kerül,
   sej, de nem kerül,
A bocskora elmerül.

A szennai lipisen, laposon
Leesett a szalagos kalapom.
Arra kérlek, Bözsikém, angyalom, galambom:
Vegyed fel a szalagos kalapom.

Aki legény akar lenni,
Nem kell annak megnősülni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok megnősülni.

Aki leány akar lenni,
Nem kell annak férjhezmenni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok férjhezmenni.

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

Be van az én zubbonyom zsebe varrva,
Barna kislány, mit keresel abba'?
Benne van a kiskésem, meg a besorozó levelem,
Már ezután csak katona a nevem.

Ez a gőzös, sej, most van indulóba',
Az eleje föl van lobogózva.
A belseje sárgára, leszerelő bakák számára,
Azon mennek hosszú (de) szabadságra.