Garfieldi  Cserkészet  
- ÉLETRAJZOK -

ROZGONYI CICELLE

Zsigmond király nagy elokészületeket tett a törökök ellen viselendo
háborúra. 1428-ban teljes erovel meg is kezdte Galambócz ostromát.
A magyaroknak mind szárazföldi, mind vízi serege a legnagyobb
tuzzel, a legnagyobb buzgalommal harcolt. Rozgonyi István vezérlete
alatt, fürge magyar gályák muködtek. A török hajókat elsüllyesztették, a
várfalakon óriási szakadások tátongtak.
Már azon a ponton volt Galambócz, hogy megadja magát, amikor a
távolban lófarkas zászlóval turbános csapatok tüntek fel. A magyar
sereget ez váratlanul érte, s Zsigmond alkut kötött a szultánnal: a
magyarok abbahagyják Galambócz vívását, a törökök pedig oket békén át
hagyják kelni a Dunán. A törökök azonban megtámadták a félig átkelt
magyar csapatokat. Zsigmond király csak úgy szabadult meg, hogy Rozgonyi
István csónakba ragadta.
A vár vívásának munkájában SZENTGYÖRGYI CICELLE, Rozgonyi István
neje is részt akart venni. Férjét elkisérte a táborba, maga is hajóra
szállott, s hosi tetteket vitt véghez. Hostetteit maga Zsigmond beszéli
el egyik oklevelében. Elmondja, hogy midon Galambócz várát hadaival
ostromolta, "e másoknál bátrabb és kiváló no" egy fölfegyverzett gályára
lépve, s félre téve a noi nem természetes félénkségét és gyöngeségét,
bátor szívvel a Dunán ide-oda evezett, majd az ostromlott várhoz
közeledett s a gályáról ágyúval lövöldöztetett a törökökre. Kiváló
hosiességéért Zsigmond 1430-ban három Tolna-megyei falut adott neki örök
adományképen.
Hostetteit Arany János tette ismeretessé költészetünkben. Ezt
mondja a költo: "Egy árva szó sem beszéli Zsigmond gyozedelmét; mind a
világ, széles világ, Rozgonyi Cicellét".

GÁBOR ÁRON

Megdobbant a szüloföld szíve, amikor Gábor Áron Berecken e világra
született. E havasalji gyönyöru település hadak útjának kapujában
fekszik. Bátorságra és leleményességre nevelte fiait, akiknek
évszázadokon keresztül a keleti határok védelme volt a fo feladatuk.
Csapatnévadónk 1814. november 27-én született mint Gábor István
városi jegyzo és Hosszú Judit elsoszülöttje. Szülei felismerték
tehetségét és minden áldozatot vállaltak iskoláztatásáért. A
gimnáziumot a csíksomlyói ferenceseknél végezte, ahol jó tanulással,
tehetséggel és szorgalmával hamar kitünt. Érettségi után nem
tanulhatott tovább. Székely határor osei nyomdokaiba lépve katona lett.
1831-tol a kézdivásárhelyi 2. sz. székely határor gyalogezrednél
szolgált. Hamarosan Gyulafehérvárra küldték, hogy a tehetséges fiú
tüzérségi ismereteket szerezzen. 1840-tol az 5. pesti tüzérezrednél
szolgált. A Bombardier Corpsnál való további szolgálatra irányuló
kérését nem teljesítették, ezért leszerelt, de 1842-ben öccse helyett
újra jelentkezett a tüzérségnél, majd 1845-ben végleg leszerelt és
visszatért Bereckre.
A fúrás-faragás titkaival már gyermekkorában megismerkedett. Az
asztalos szakmát is elsajátította, amírol néhány fennmaradt, muvészien
kidolgozott, bútordarab tanuskodik.
A kor minden technikai újdonsága érdekelte. Szüntelenül tanult,
jegyzetelt, rajzolt, utazott. Németül is megtanult, hogy a német nyelven
írt szakkönyveket is tanulmányozhassa.
1848 oszén az osztrák csapatok elfoglalták Erdélyt, csak a
Székelyföld tartotta még magát, azonban dönto sikert ok sem értek el
megfelelo fegyverek híján. Nagy volt az elkeseredés az ágyú- és
loszerhiány miatt. 1848. november 11-12-én népgyulést tartottak. A
reménytelen helyzet miatt már az osztrákok által követelt teljes
megadásról beszéltek, amikor Gábor Áron szolásra emelkedett és
elhangzottak sikert kelto, legendás szavai:
"Hallom, hogy a fotiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az
ellenség elott, mivel nincs munició, nincs ágyú. Lesz, amennyi kell.
Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz
utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre
Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a
próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az
ágyú elébe céltáblának."
Elso ágyúit Bodvajon öntötte jóminoségu, helyben bányászott
vasból. (Ezeket a nép varasbékának nevezte el, mert az ido rövidsége
miatt csiszolatlanok voltak, szemben a késobb öntött rézágyúkkal.)
November 27-én ott álltak az ágyúk Sepsiszentgyörgy piacán. Az ágyúönto
elso próbalövése célba talált. Ezek a hidégvégi ütközetnél (nov. 29.)
bevetett ágyúk gyozelemre segítették a székelységet. A császáriak
annyira meglepodtek, hogy Puchner tábornok a következoket írta
naplójába: "A beérkezett jelentések szerint, francia tüzérség
tartózkodik Háromszéken."
1848. november 28-án a sepsiszentgyörgyi székely gyulés megbízta
Gábor Áront a loszergyártás és hadfelszerelés megszervezésével.
Hermányban, Kézdivásárhelyen, Szentkeresztbányán szinte minden anyagi
alap nélkül a fegyvereket gyártó telepek sorát teremtette meg. A
lakosok mindenütt lelkesen résztvettek az ágyúöntés munkájában. A
szabadságharc ideje alatt Gábor Áron és segítotársai összesen 73 ágyút
öntöttek, elsosorban az erdélyi templomok beolvasztott harangjaiból.
Székelyföld asszonyai felajánlották összes réz- és ónedényeiket
(tányérokat és kanalakat is). Faliórák vasnehezékeibol öntötték az
ágyúgolyókat. Jelentos volt az általa megszervezett loszer-, röppentyu-
és puskaporgyártás is. Ezenkívül tüzéreket képzett ki, szervezte a
vidék védelmét, küzdött és helytállt. Érdemei elismeréseként Kossuth
Lajos ornagyi rangban az önálló székely tüzérség foparancsnokává nevezte
ki.
Nemsokkal ezután, 1849. június 2-án, Háromszék önvédelmi
hadserege megütközött a benyomuló cári csapatokkal. Gábor Áron ezen a
napon két kardot kötött az oldalára. Irányította a tüzéreket. Az egyik
ütegtol a másikig száguldó fehér lovas alakja feltünt az ellenségnek.
Két lovat is kilottek alóla, míg végül egy hatfontos muszka ágyúgolyó
kioltotta nemes életét. Az ütközet sikerrel végzodött, de Gábor Áron, a
népszeru tüzérornagy eleste önmagában egy súlyos vereséggel ért fel.
Az erdélyi eresztevényi templomkertben alussza örök álmát. Mi
utódok pedig kegyelettel emlékezünk a szabadságharc legendás fiára,
történelmünk nagy hosére, csapatnévadónkra, példaképünkre.

1920-1996, Cserkészházunk Névadója
Bodnár Gábor életmüve—a külföldi magyar cserkészet—mindenütt észlelhető a nyugati magyar szórványközpontjaiban. Életét annak szentelte, hogy a történelmi sorscsapások következtében Nyugatra szakadt magyarság leszármazottainak jelentékeny része megtartsa őseinek anyanyelvét, kultúráját és a magyar cserkészet humanista, keresztény és magyar szellemiségében nevelődve, magyarságát lelkében és tetteiben megőrizve—legyen hü és hasznos polgára befogadó hazájának. Bodnár Gábor egyénisége az évtizedek folyamán legendaszerüvé vált a cserkészetben. Ő azon vezetők közé tartozott, aki nem a hatásköre befolyása alatt cselekedett, hanem—rangjától, címétől függetlenül—önmaga teremtette meg a hatáskörét, hogy megvalósíthassa álmát, a magyar cserkészet hagyományainak és Teleki Pál gróf nemzeti szellemü cserkészreformjának átmentését a magyar nemzet jövője számára. Munkájának eredményét bizonyítja, hogy megközelíti az ötvenezret azoknak a nyugati magyaroknak a száma, akik az 1950-es évek óta, rövidebb-hosszabb ideig résztvettek a magyar cserkészéletben.

1920. szeptember 9-én született Miskolcon. Középiskoláit is ott végezte, és katolikus létére büszke volt arra, hogy tanulmányait az 1560-ban alapított Lévay József református főgimnáziumban kezdte. Érettségi után a Ludovika Honvédakadémián szerezte meg a szervezéshez szükséges ismereteket, mely született szervezőképességének határozott keretet adott. 1935-től kezdve cserkészkedett, Hárshegyen nyert cserkésztiszti kiképzést, 19 éves korában elérte a legmagasabb cserkészvezetői rangot, és 1942-től tagja az Országos Cserkész Nagytanácsnak. A vesztett háború után katonai alakulatával Németországba került. A magyar határon, hazájától búcsúzva megfogadta, hogy amig él, a magyarságot fogja szolgálni minden erővel. Életpályája nyitott könyv és a bizonyság, hogy fogadalmát megtartotta.

A németországi Pfarrkirchenben 1947-ben bekapcsolódott az akkor—menekülttáborokban—bontakozó magyar cserkészet munkájába és haláláig annak célkitüzéseit szolgálta, fejlesztette és irányította. 1950-ben elvégezte a legmagasabb fokú nemzetközi cserkészkiképzést és elnyerte a Gilwell Wood Badge-t. Az otthon betiltott cserkészmozgalom örökébe lépett a külföldi Magyar Cserkészszövetség vezetőtisztje 1947-től, ügyvezető elnöke 1961-től, végül főtitkára 1993-tól 1997-ig. Az ő garfieldi háza volt egy félévszázadon keresztül központja a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek. De önkéntes nyugalombavonulása után is szívén viselte a magyar cserkészet gondját halála órájáig. Három könyv szerzője (A magyarországi cserkészet története, Néprajzi vázlatok, Scouting in Hungary) munkatársaival öt cserkészpedagógiai könyv szerkesztője, számtalan újságcikk írója, szerkesztője volt a külföldi Magyar Cserkésznek és a Vezetők Lapjának. Bölcs tervszerüséggel irányított munkája révén a cserkészet számos intézménnyel gazdagodott (cserkészházak, cserkészparkok, vezetőképző keret, nevelő táborok, iskolatáborok, regöstáborok, hétvégi cserkésziskolák, cserkész-érettségi stb.), és a nyugati magyarság megtartó alappillérévé vált. Számos magyar egyházi, társadalmi és kulturális intézménynek volt tagja, munkatársa, tanácsadója, vezetője.

Történelmi érdemei közé tartozik a kárpát-medencei magyar cserkészmozgalmak újjászületéséért kifejtett öntudatos és hatékony munkássága, vezetői törzsének lelkes támogatásával. A Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád—maga is hajdani cserkész—a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki Bodnár Gábort. Számos kitüntetést kapott nyugati magyar szervezetektől is.

Gábor bá’ mindezen felül példás támogatója volt a mi garfieldi cserkészetünknek négy évtizeden keresztül. Felesége, Jámbor Ágnes hét éven keresztül vezette a 38-as csapatot, nyolc gyermeke és unokái közül hatan voltak és most is tagjai és vezetői a garfieldi csapatoknak.

Cseh Tibor és Marshall Tamás